A cékláról azt tartják, hogy serkenti az immunrendszert, s természetes rákellenes anyagokat is tartalmaz.
A cékla föld feletti részét, amely béta-karotint, kalciumot és vasat tartalmaz, ugyanúgy kell elkészíteni, mint a parajt. A régi időkben csak a cékla levelét fogyasztották, gyökerét kizárólag gyógyításra használták-például fog-és fejfájást kezeltek vele.
Ma viszont a legtöbben csak a föld alatti, módosult gyökerét eszik-nyersen, főzve, ecetben savanyítva, vagy konzervként.
A frissen főtt cékla tápértéke talán még nagyobb, mint a nyers zöldségé. Az ásványi anyagok zöméből, így a szívritmust, a vérnyomást és az idegműködést szabályozó kalciumból több van benne. A főzés során a legtöbb vitaminból csak keveset veszít.
Ha a céklát hámozatlanul főzzük, nem ereszti a betanidin és viobetanidin nevű vörös festékanyagokból származó jellegzetes színét, ami befogja az edényt és az evőeszközöket.
A különféle rákellenes anyagokon kívül, amelyek állítólag a nyers és a főtt céklában egyaránt megtalálhatók, ez a zöldségféle jó forrása a létfontosságú folsavnak is, melynek hiánya összefüggésben van a vérszegénységgel.
A friss, nyers cékla leve olyan töménységben tartalmaz vitaminokat és ásványi anygokat, hogy lábadozó betegeknek fölírt erősítőszerek között is párját ritkítja.

Előnyei
- jó folsavforrás
- gazdag káliumban
- némi C-vitamin is van benne
- föld feletti része bőségesen tartalmaz béta-karotint, kalciumot és vasat